Márió – Fehér orgonák

Bitsűrűség: 196kb/s
Hossz: 03:20
Vokált tartalmaz: Nem

—Intró—
Azok a fehér orgonák ,még most is érzem illatát,
amikor megdobban egy szív, és hozzád újra visszahív.
Azok a fehér orgonák,azok az átsírt éjszakák,
húnyd le a szemed, tárd ki a szíved,
és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz.
Húnyd le a szemed, tárd ki a szíved,
csókot is adhatsz virág helyett.

Egy májusi éjszakában, jöttél énfelém,
éreztem hogy a te szíved, már nem az enyém,
Letéptem egy szál orgonát, s odaadtam néked,
cserébe csak annyit mondtál, úgy szeretlek téged.
Letéptem egy szál orgonát s odaadtam néked,
cserébe csak annyit mondtál,úgy szeretlek téged.

Azok a fehér orgonák ,még most is érzem illatát,
amikor megdobban egy szív, és hozzád újra visszahív.
Azok a fehér orgonák ,azok az átsírt éjszakák,
húnyd le a szemed, tárd ki a szíved,
és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz.
Húnyd le a szemed, tárd ki a szíved,
és súgd meg halkan, csókot is adhatsz virág helyett!

Tudom, hogy egy jópár év is, eltelt már azóta,
soha többé nem láthatlak, a szívem ezt súgja.
Ott a kertben nem nyílik már, orgona sem rózsa,
kettőnkből csak emlék maradt, meg ez a kis nóta.
Ott a kertben nem nyílik már, orgona sem rózsa,
kettőnkből csak emlék maradt, meg ez a kis nóta.
—Vége—