Fáraó – Lehetek én is (Original)

Intró

Fásultan vár, végtelen sorban áll,én vagyok.

Hajnalban indul, s a munkára gondol,én vagyok.

Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,

vigaszt remélve a pohár után nyúl,

vakon keresgél, ahogy te is kerestél,én vagyok.

Plakátokon masíroznak az igazi hősök,

vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök.

Nekem te vagy a hősöm, kire fel kell hogy nézzek,

milliókkal együtt lélegzel, tudom érzed,

lehetnél Te is, lehetek én is az az egy,

az az egy,az az egy.

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,

kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben.

Korlátok nélkül növekszik egyre,

a sztratoszférán át tör a végtelenbe,

lehetek én is, lehetek én is az az egy,az az egy.

Szóló

Egy példabeszédől egy arc a tömegből a többiek előtt halad,

szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.

Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,

mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel,

lehetek én is az az egy, az az egy.

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,

kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben.

Korlátok nélkül növekszik egyre,

a sztratoszférán át tör a végtelenbe,

lehetek én is, lehetek én is az az egy,az az egy.

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,

kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben.

Folyton csak érez, s a tiéddel dobban,

kivérzik lassan így, ebben a dalban,

lehetek én is, lehetek én is az az egy,az az egy.

Vége